A Széchenyi lánchíd (a köznyelvben általában csak Lánchíd) a
Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb, legismertebb
híd a Dunán, a magyar főváros egyik jelképe, egyben az első állandó híd a
teljes magyarországi Duna-szakaszon. Építését gróf Széchenyi István
kezdeményezte és finanszírozását báró Sina György szervezte, a legnagyobb
adományt is ő tette. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849.
november 20-án avatták fel. Tervezője az angol William Tierney Clark, a
kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám volt. Utóbbiról nevezték el
az Alagút és a Lánchíd közötti teret (Clark Ádám tér). A hídfők kőoroszlánjait
Marschalkó János lőcsei szobrászművész készítette. A híd megépítésének teljes
költsége (előmunkálatok, a budai oldalon lévő kincstári épületek megváltása,
Pestnek és Budának kifizetett kárpótlás) 6,575 millió aranyforintot tett ki,
ebből maga a híd 4,4 millióba, az összköltség kétharmadába került.
A II. világháború végén a visszavonuló német hadsereg, maga
mögött felrobbantotta. Az újjáépített, némileg megszélesített hidat első
felavatásának 100. évfordulóján nyitották ismét meg. Legutóbb 1986–1988-ban
újították fel. A pilonok boltívein lévő régi szocialista címereket a Szent
Koronával kiegészített Kossuth-címerekre 1996-ban cserélték vissza. A hidat a
nyári hónapok hétvégéin és bizonyos ünnepi alkalmakkor lezárják a járműforgalom
elől, átadva a gyalogosoknak.
A Lánchíd fennállása során Budapest egyik legmeghatározóbb
jelképévé vált, fotója a Budapestről vagy Magyarországról szóló bemutató
anyagok szinte nélkülözhetetlen eleme. A Lánchidat több magyar pénzen is
ábrázolták, legutóbb a 2009-ben megjelent 200 forintos érmén. A híd születését
is feldolgozza az „A Hídember” című történelmi film, mely a valaha készült
egyik legnagyobb költségvetésű magyar film. 2007-ben nevezték el róla a – saját
értékvállalása szerint – polgári-konzervatív Lánchíd Rádiót.
Forrás: Wikipédia
Forrás: Wikipédia